Egy új korszak kezdete: ugorjunk fejest az e-gyetembe!
Üdvözlök mindenkit az E-gyetem blogon!
Mint az közismert, a koronavírus-helyzetre való tekintettel a magyar kormány 2020. március 11-én elrendelte a tantermen kívüli, digitális munkarendet az egyetemeken (is). Ebben a blogban egy másodéves, kommunikáció-médiatudomány szakos hallgatóként osztom meg ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.
A kép illusztráció. (Forrás: Picography)
A koronavírus sok mindent megnehezít a mai világban, a helyzet az egyetemi hallgatókat sem kíméli. Az épületeket bezárták, a kollégiumokat kiürítették. Most mindenkinek felborul az eddigi élete, és egy új korszak kezdődik, az e-gyetemé, amiben az egyetlen lehetséges út az alkalmazkodás. A műszaki és az orvosi szakos hallgatók élete pláne nehéz lesz, de a Kommunikáció és médiatudomány is a gyakorlati szakok közé sorolandó – főként abban az iskolában, ahol jómagam is folytatom a tanulmányaimat, és ahol kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatiasságra.
Az eredeti tervek szerint ez a félév (is) bővelkedett volna gyakorlati munkákban: interjúk, riportok, rádiós és videós anyagok. Mindegyik olyan, ami utánajárást, közlekedést és személyes kontaktust igényelne, vagyis lényegében minden olyan tényezőt, ami ellen a jelenlegi időszak szól.
Szerencsére a legtöbb oktató rugalmasan kezeli a helyzetet, arra törekedve, hogy „a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon”; már felvilágosítást is kaptunk a klasszikus „hogyan tovább?” kérdés vonzatában. Van, aki türelemmel próbálja kihozni a legtöbbet az egyértelmű kényszerhelyzetből, míg mások e-tananyag, feladattípus-változtatás és minden más segítségével. Így is lesznek olyan nehézségek, amiket csak áthidalni lehet. Ilyen például egy interjú vagy riport Skype- és telefonbeszélgetések nyomán történő elkészítése.
A holnapi nappal és életem első webináriumával egy olyan szituációba csöppenek bele, ami eddig a hétköznapok folyamán elképzelhetetlennek tűnt. Mindenesetre a helyzetből legfeljebb annyi pozitívum emelhető ki (egyelőre), hogy egy helyben ülve könnyebben kézben tarthatjuk a teendőinket, adott esetben pizsmában, és nem mellesleg saját szobánk kényelméből. Bízom benne ugyanakkor, hogy az idő, továbbá a modernkori technológia és kommunikáció rácáfol az előítéleteimre, mivel ezek szerencsére már rég meghaladták az egyetemi köznyelvben egységesen szitokszónak számító Neptun szintjét.
Kihívás elfogadva!
Blogindító gyanánt ennyit szántam, a következő bejegyzésben az első gyakorlati tapasztalataimról is beszámolok. Hosszabb távon az a célom ezzel a bloggal, hogy a virtuális külvilág tekintést nyerjen egy elektronikus egyetemi képzés mindennapjaiba, illetve a szerzett tapasztalokat megörökítsem az utókor számára.
Addig is kitartást kíván mindenkinek: Az E-gyetemista
